Patak csobog...

Patak csobog…

Írta: Kovács L. István

Patak csobog halkan a kövek között,

az erdő virágba, s zöldbe öltözött.

Itt, ott még tarkállik a tegnap nyoma,

avas fű, és néhány rozsdás fakorona.

Ők egy kicsit lusták, későn ébredők,

várják a jelet, a májusi esőt.

Ha májusi dalt zengnek a madarak,

majd ők is rügyet, virágot bontanak.

Addig pompáznak, míg a fagy be nem áll,

míg a hó, ismét ág karjaikra száll.

De a Tavasz még csak most érkezett,

az új nemzedék most kapott életet.

Még fészek alján sírnak a fiókák,

bokorban lapulva remeg a gida láb.

Apró kölyköket rejt minden kotorék,

az erdő fölött szikrázón kék az ég.

És a kékben aranyfényű Nap ragyog,

a patak pedig halkan tovább csobog.

2016. április 29.

Tiszakécske

Kép: Kasza Lászlóné Györgyi