Árván, egyedül

Árván, egyedül  

Írta: Kovács L. István

Csattan a hátán a sors ostora,

vele az élet igen mostoha,

gyermeki lelkét ezer kín rágja,

szakadozott, mint elnyűtt ruhája.

Árva gyerekszolga, bántja, aki éri,

étkét is a gazdag igen szűken méri,

megszökne, de mókuskerék foglya,

rátalálna bárhol, mert üldözi a sorsa.

Ül a lépcsőn búnak adva fejét,

keresi  magát és megfelelő helyét,

sóhaja száll, bár lenne, ki kezét megfogná,

kéri Istent nézzen le, vessen ügyet rá.

Vessen ügyet rá, ne üldözze sorsa,

jusson kenyér is ne csak mindig morzsa,

hogy egy kicsit gyermek is lehessen,

ajkán ne csak sírás, mosoly is teremjen.

2016. június 15.

Tiszakécske

Kép: Agárdi Gabi