Karakter

Karakter

Írta: Kovács L. István

Rakoncátlan ezüst tincsei táncolnak homlokán,

a hosszú élet mélyszántással barázdálta arcát,

bánat, elégedetlenség mégsem ül szemén,

bár a sors sokszor volt vele mostoha, kemény,

szája sarkában mindig volt, és van mosoly és remény.

Imáiban, ha Istennel beszélt, sosem kért magának,

terheiről nem panaszkodott mindenható urának.

Ha szükséget látott, de nem kértek ő ott is adott,

ha tehette, lelke így volt övé, álma így volt nyugodt.

Útját emelt fővel, alázatosan, egyenesen járta,

most, így a vége felé büszke az arcán ülő barázdákra.

2016. június 8.

Tiszakécske

Kép: Lukács Mária  (Karakter Portré I. díj)