Esték

Esték

Írta: Kovács L. István

Alkonyi árnyékban pihen a csend,

majd, fekete fátylat vet rá az est,

valahol egy szív dübörög álmatlanul,

fáradhatatlan, rácsát veri vadul,

de, bezárta a kaput az értelem,

börtönben van, fogoly minden érzelem.

Csak fájni hív az éjszakai magány,

a hajnal is gyenge tapasz a seb falán,

és a rossz álarc lehull estére,

bezárul a kör, sosem lesz vége.

2016. június 23.

Tiszakécske