Zongora-játék
Írta: Kovács L. István
Hol
feketét ölel a fehér,
és minden
ujj táncra kél,
a
mozdulatból hang fakad,
a
katarzis magával ragad.
Nem
világit rivaldafény,
csupán
néhány gyertya ég ,
a zongora
mellett a színpadon,
vagy,
egy kis kocsma asztalon.
Száll a
ritmus az ütem,
magával
viszi a szívem,
a melódia
körbe öleli a földet,
bejárja
az összes rejtett zugot.
Rá, minden
láb és csípő mozog,
mindenki
érti ezt a nyelvet,
nem számít,
hol szól a zene,
csak játsszon az ujj, a fehér és a fekete.
2016.
június 19.
Tiszakécske
Kép: Internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése