Pad a parkban

Pad a parkban

Írta: Kovács L. István

Csak egy pad a hársfa alatt,

egy pad, mely üres maradt,

egy ideje mindenki siet,

nem érnek rá az emberek.

Szerelmes pár nem andalog,

a sétány kihalt, üres nagyon,

jobban tetszik nekik a pláza,

ha éppen nincs bezárva.

A parknak volt romantikája,

mesélhetne a pad, a lámpa,

az öreg hárs ernyőt tartott,

mindent látott és halott.

Emlékeket őriznek szépeket,

csendes, ölelős perceket,

felhevült finom csókokat,

szégyenlős, suta bókokat.

Ült rajta búsuló magány,

ki az élettől  megfáradt,

cserfes szájú asszonynép,

kik pletykáltak egy kicsikét.

Emberek, kik megpihentek,

örültek a jó időnek,

és hallgatták azt a szépet,

amit rejt egy madár ének.

Rohannak, rég nem ülnek rá,

mindenki siet valahová,

de, nem  lesz az időnek préda,

még így is lefestik néha.

2016. június 1.

Tiszakécske.