Lóvásárban

Lóvásárban

Írta: Kovács L. István

Áll a vásár emberek,

lovat, kocsit vegyenek,

sallangos hám, ostor nyele,

ha megveszi, adom vele,

hangoskodnak, alkudozva,

sánta, béna, vak a lova,

ki venne, becsmérli a portékát,

de a gazda kitartja még az árát,

korán van, menjen, nézzen körbe,

jobb ló nincsen a megyébe.

Körbejárták a teret,

nézelődtek eleget,

néhány apróságot vásároltak,

Laci konyhán falatoztak.

  Vissza tértem,

  mondja, mire tartja gazduram?

  Menyit adna érte komolyan?

  Maga adja, mondjon árat!

  Ó annak a fele is sok, nem is eladó?

  Tán csak sétálni jött ki ez a ló?

  Na csapjon ide a tenyerembe,

  elég ezért pont a fele.

  Kevés, annyiért nem adom!

  Csattognak a tenyerek,

  adjon még egy keveset!

Ezresekkel dobálózva,

jó keményen parolázva,

egyezségre jutottak.

Közép árnál kezet ráznak,

ideje az áldomásnak.

Jó fajta bor pecsét rája.

Nincs szükségük szentírásra!

Jó vásár lett?

Kinek hogyan,

neki pénze van, nekem lovam.

2016. június 20.

Tiszakécske

Kép: Csaba Attila Baráth