Lopott
idő
Írta: Kovács L. István
Mint
két kamasz, csak játszottunk önfeledten,
vagy
talán azok is voltunk abban a percben?
Már nem
tudni, csak azt, hogy jólesett
elfeledni
minden mást, és élvezni az életet,
a
felelőtlenséget, mely csak egy délután volt.
De a
mienk, a kettőnké, mit máshonnan loptunk,
beszélgettünk
hosszan, teát kortyolgatva,
pihenésként
egy-két verset felolvasva.
Míg
olvastam, mintha ceruza lett volna kezedben,
vékony ujjaiddal
írtál valamit a hátamra nevetve,
s
biztattál találjam ki, vagy nézzem meg, ha tudom.
Két tükör
közé álltam, mint egy szendvics sonka,
mégsem
láttam semmit hátam közepébe nyomva,
de
éreztem, amint ujjad végig futott hátamon,
szikrázva
égetted belém magad az idegszálakon.
Megöleltelek
finoman, de éreztem a tartózkodást,
hogy netovább. És nem történt más, csak jó volt veled.
2016.
június 24.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése