Még egyszer

Még egyszer

Írta: Kovács L. István

Szeretném visszakérni a hegyeimet,

az erdei sétáló utakat, ahol futottam,

gyanta illatú délceg szálfenyők alatt,

vagy  tölgyek és bükkök között, 
csavarogva töltöttem  el napjaimat.

Szeretném visszakapni a virágokat,

mik erdőn, mezőn ontották illatukat,

a szépen pirosló szamóca telepeket,

hogy csokorba szedhessem a csemegét,

és újra fölfedezzem a gombák helyét.

Szeretném még egyszer látni a kis patakot,

halkan csörgedezett az út mellett,

és kristálytiszta hűs vizet adott,

megnézném áll e még az erdész háza,

ahonnan átfutottam a szomszéd hegy ormára.

Már nem futnék, csak mennék lassan járva,

nem másznék mókusok után a fára,

nem rikoltanék versenyt a vércsével,

csak andalognék egyet, emlékeimmel,

és megölelnék néhány bükköt és tölgyet.

Szeretném még bejárni a Királdi völgyet,

margarétát, harangvirágot, szarkalábat szedni,

szúrós bokorról csipkebogyót,szedret enni,

és ha áll még az öreg vadkörtefa,

kicsit elmerengve megpihenni alatta.

2016. június 14.

Tiszakécske