Éjféli Költő

Éjféli Költő

Írta: Kovács L. István

Bodor pipafüsttől nehéz a borízű levegő,

gyertya lángja imbolyogva táncol,

félhomályba  úszik tőle a szobabelső.

Furcsa árnyak játszanak bújócskát a falon,

ősz hajú ember görnyed a széken,

üveg és pohár bor előtte az asztalon.

Egy fehér papírlapot néz mélyen merengve,

majd félrehajtott fejjel ír valamit,

a sorok végén füstkarikákat eresztve.

Pár sor után jólesőn megkortyolja borát,

gondolkodik  kicsit, s reszkető kézzel,

kusza betűkkel papírra veti újabb néhány sorát.

Agg Költő, a kor már lelassította kezét,

de  elméje ép, gondolatai tiszták,

és megírja  bölcsességben gazdag,  éjszakai  versét.

Sokat megélt már, egyedül, nyugalomra vágyva,

hallgatva bor csobogását, tolla sercegését,

él  és ír könyvei között, fenn a padlásszobába’.

2016. június 5.

Tiszakécske.

 Kép: Damijan Fric