Románc

Románc

Írta: Kovács L István

Kísértet sétál, sötét lepellel,

Vagy szerelmes férfiú jár-kel,

kopogva, koptatja az utca kövét,

s, a holdnak önti ki bánattal telt szívét.

Egy sötét ablakra föl- föltekint,

várja, hogy függöny lebben s valaki int.

Hogy nyílik az ablak e késői órán,

s szól egy édes hang, vártalak rózsám.

Nyílik az ablak, valami alászáll libegve,

Ő elkapja, ajkához emeli pihegve.

Súg bele olyakat, mitől a kendő is pirul,

de az ő bús szíve örül, és ettől virul.

Hogy az utca kő nem hiába kopott,

mert  zálogul keszkenőt kapott.

Ki dobta, egyik sarkába szívet hímzett,

szemben pedig egy rózsa díszlett.

Az ablakhoz nem kell létra, sem hágcsó,

halkan neszezve nyílik a kerti ajtó.

A két alak úgy tesz, mint nászutas,

titkukat híven őrzi a rózsalugas.

2018. február 20.

Tiszakécske.