Kiállításon I. fejezet.

Kiállításon    I. fejezet.

Írta: Kovács L István

Szeréna! Tudod, hogy szép vagy. Mióta nem láttalak csak szépültél.

-Te most bókolsz, vagy udvarolni akarsz Wasady? Mindenesetre jól esik, köszönöm.

Nem, nem akarok udvarolni, ez csupán ténymegállapítás.

Szépek a képeid, tudod? Remek festő vagy és van ízlésed, formai érzéked.

-Köszönöm! Mi van veled, nagyon kimért vagy?

Nem, semmi, csak kiállításra jöttem, ismerlek, érdekel a munkásságod, szoktam rólad olvasni itt-ott.

Hoztam neked egy csokor virágot is. Tessék!

-Köszönöm, jól esik a figyelmességed.

Nem csak figyelmesség, úgy érzem, ennyit feltétlenül megérdemelsz.

Nagyon szép ez a kép! A kis erdészházra emlékeztet, nem adod el?

-Ne haragudj ezt nem.  Ez tényleg a kis erdészház és pont az emlékek miatt készült a szobám falára lesz kitéve. De ha másikat választasz, kiállítás után a címedre kézbesíttetem.

Köszönöm nem kérek másikat.

-Mi lenne, ha együtt ebédelnénk? Talán beszélgethetnénk egy kicsit.

Nem tudok, ne haragudj, üzleti ügyben jöttem, mennem kell az ügyfelemhez, van egy kis időm, ezért jöttem korábban, hogy meg tudjam nézni a kiállításodat! Nem tudom, mikor végzek, de este, ha gondolod, vagy szükségét érzed, megihatunk egy koktélt. Itt szállok meg a panzióban, reggel indulok tovább másik munkát megnézni.

-Vasárnap is dolgozol? Mivel foglalkozol?

Belsőépítészet, bútorok, lépcsők, korlátok, kerítések, kapuk, fémből, fából.

-Úgy emlékszem lakatosnak tanultál.

Igen, de elvégeztem a főiskolát és most vállalkozásom van, lakatos és asztalos műhellyel. Munkám is van bőven.

-Nem tudtam róla, nagyon eltűntél.

Én?

Nem, csak elvittek katonának, Te meg leléptél külföldre, de látom, tudom, hogy sikeres festő lettél. Gratulálok.

Miért jöttél haza, hisz kinn családod van.

-Nincs, csak volt, elváltunk, a gyerekek pedig már önállóak és mind a kettő nagyon messze él. A földgömb két végén, Kanadában az idősebb, Ausztráliában a kisebbik lányom. Azon gondolkodom, végleg haza jövök.

A Te dolgod, látod, tapasztalod milyen az itthoni helyzet, itt nem lesz akkora kereslet a képeidre.

Nincs akkora jövedelme az embereknek, az újgazdagok meg, nagyon keveset vásárolnak, inkább látványos, rongyrázós dolgokra költenek, luxusautó, palotaszerű, de ízléstelenül berendezett lakásokra, medencére.

-Rólad nem is beszéltünk még, mesélj, van családod, hol éltek? Jól áll az a vékonyka szakáll, szépen keretezi az arcodat.

Én nem vagyok egy érdekes figura, nem sokat változtam, ajtóim még mindig zárva, kevesen léphetnek be rajta, csak a nagyon szükséges dolgokat adom ki magamról, családomról meg senkinek nem beszélek, az tabu.

-Nekem sem mondasz semmit?

Nem! Neked főleg nem!

-Miért? Ha kérdezhetem.

Szó nélkül elmentél, jelet sem hagytál, és nem tudom az évek alatt hová jutottál. Most látni akartalak, mert sokat olvastam rólad, műveidről, de ennyi.

-Elszomorítasz, pedig örülök neked.

Bocsánat most mennem kell, ha tovább akarod folytatni a beszélgetést este hat órától a panzióban leszek. Ha nem találkoznánk mégsem, örülök, hogy láttalak, további sikereket kívánok, és még egyszer, szívből gratulálok. Szervusz!

-Szervusz!

….Délután négy óra.

Portás, kérem a számlát, kijelentkeznék, és kérem ezt a borítékot, ha keres, a rajta szereplő név tulajdonosa legyen szíves oda adni neki. Köszönöm szépen!

Viszont látásra!

…….

-Jó estét,  Wasady urat keresem.

Jó estét hölgyem, Wasady úr kijelentkezett és elment.

-Elment? Hm, milyen lovagias.

Ezt a levelet hagyta önnek.

-Köszönöm!

„Szeréna!

Ne haragudj, semmi szükség rá, hogy sebeket szaggassunk föl. Jó volt látni. Élj boldogul.    

Wasady „

2018. február 24.

Tiszakécske.