Hamisan szól

Hamisan szól

Írta: Kovács L István

Hamisan szól a hegedű a kocsma sötét sarkából,

bús lelkem-vigasztalom egy borospohárból.

A bor is hamis, sosem látott szőlőt, sem prést,

nem számít, csak töltse ki a fájó űrt, a rést.

Húzzad komám ne sajnáld, már úgyis mindegy,

ez az este úgy, ahogy van, az ördögnek megy.

Keress egy nótát, de legalább valami ritmust,

majd mondok hozzá szöveget, vagy csak rigmust.

Elromlott kedvem adjuk neki, hadd vigye az ördög,

ne félj tőlem, hegedűdet nem vágom a földhöz,

de, csak húzd, húzd bátran, szívedből, ahogy bírod,

szakadjon  a vonód, pattanjon el minden húrod.

S míg szól a nóta, addig sem gondolok búval, bajjal,

csak várom egyre, hogy jöjjön már a hajnal.

Ha szomorú nóta ül is, most a vonódba,

addig húzzad, nyűjed, míg ki nem mászik alóla.

És, ha az éjnek vége, meghasad az ég, pirkad az alja,

már nincs több asszony, se lány, se bú a dalba’,

eloldalgok, hazamegyek, csendben nyugovóra térek,

kialszom, hogy hamis volt a bor, hamis az ének.

2018. február 5.

Tiszakécske.

Kép: Web.