Középút

Középút

Írta: Kovács L István

Léptek taposta párhuzamos fut,

végtelen messzeségbe visz az út.

Széttaposott, terméketlen, kopott, kátyús.

Kitudja melyik a jobb, s melyik a bal,

ki halad szembe, ki  a menetiránnyal.

Ordenárén mondja ki, ki a magáét,

csak azt nem látja, hogy rom marad, ahová lép.

S míg vakon, süketen szidja a túloldalt,

középen nem látja a virágot, nem hallja a madárdalt.

Pedig egy az utunk, egy hazában élünk,

ugyanaz a búza terem, egy kenyér az étkünk.

Hiszem nem hiába kopott a cipő, fáradt el a láb,

hiszem, hogy az emberből nem válhat báb.

Az áldott középút az igaz, a barátság útja,

ma kevesen járják, de ott találkozhatunk,

nem örökké a párhuzamos végtelenbe futva.

2018. február 17.

Tiszakécske

Kép: Hainrichffy Kata