Kiállításon IV. fejezet.

Kiállításon   IV. fejezet.

Írta: Kovács L István

Nagyon lassan teltek a napok, Szeréna egyre nyugtalanabb volt. Már nehezen bírta az idegtépő várakozással járó stresszt. Hiába hívta telefonon a titkárnő mindig lerázta, - hiába telt el az egy hét, a főnök úr még nem érkezett meg,- mondta minden híváskor.

Úgy gondolta, letagadtatja magát, ezért személyesen keresi föl.

  -Jó reggelt, bent van már Wasady úr?

Jó reggelt asszonyom, még nincs itthon, nem érkezett haza.

   -Nekem azt mondta, hogy egy hét és itthon lesz.

Mi is úgy számoltuk, hogy ennyi idő alatt végez, de valami nemzeti ünnep miatt nem tudott két napig csinálni semmit.

  -Mégis csak jó lett volna, ha magával visz!

Elnézést asszonyom, Ön kicsoda és milyen ügyben keresi Wasady urat?

  -Egy régi barát, nemrég találkoztunk újra és megígérte, hogy fölkeres, de nem jött, aggódom érte.

Nem kell aggódnia, nagyon óvatos ember, és ha külső tényezők nem akadályozzák, akkor pontos is.

  -Mondja kérem van családja, mit lehet róla tudni?

Nekem? Nincs, családom illetve nem vagyok…

  -Nem magának, a főnökének!

Azt mondta barátja és nem tudja családos e?

Hát kérem, ebben nem tudok segíteni, fogalmam sincs, itt mi nem beszélünk családról, dolgozunk.

Hivatalból, amit tudni kötelességünk azt tudjuk, de a főnök úr nem tartozik ebbe a körbe.

  -Hát többre számítottam, nem hiszem, hogy senkit nem emleget, nincs családi fotó az asztalán, feleségről, gyerekekről?

Hölgyem megmondtam, ebbe nem vagyunk beavatva. Kérem, most távozzon, dolgom van. Viszontlátásra!

Szeréna dühösen vágta be maga után az ajtót és elrohant.

Az ajtó előtt majdnem fellökte Wasadyt. Aki meglepetésében, elkapta a nőt, hogy el ne essenek.

Hát te, mit keresel itt, nem voltak nálad az emberek, vagy változás történt a munkával kapcsolatban?

  -Nem! Téged kereslek. -vágta oda dühösen-  Azt mondtad, ha haza értél fölkeresel, már régen letelt az egy hét és nem jöttél, nem telefonáltál.

Szeréna, könyörgöm, legyél már egy kis belátással, dolgozom, külföldön voltam és néha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Többet érnél el, ha türelmesebb, toleránsabb lennél. Most nem voltam itthon több mint egy hétig, be kell mennem az irodába. Kérlek, töltsd el valahol a napot, hadd dolgozzak nyugodtan, ha végzek, délután elmegyek hozzád.

  -Rendben van, hajolt oda szelídebben és hirtelen egy puszit, nyomot Ármin arcára. Tudod mit, haza megyek, készítek, valami finomat gyere el hozzám.

Mondta doromboló, hízelgősen kérlelő hangon.

Négyig itt vagyok, öt óra, negyed hatra ott leszek nálad. Szervusz.

Tájékozódott a cégénél folyamatban lévő dolgokról, előirányozta a holnapi értekezletet, és menni készült.

  -Elnézést főnök úr, megkérdezhetem ki ez a hölgy önnek? Mert azt állította régi barát, és kérdezősködött a családjáról is. Nem mondtam neki semmit. De jó lenne tudni, ha kérdez, meddig lehet elmenni?

Köszönöm szépen Szandra, jól tette, hogy nem mondott semmit. A cég ügyei a cégre tartoznak a magánügyem pedig rám, azért magánügy. Egyébként tud a családomról bármit is?

  -Nem, semmit!

Jó, akkor ez egyelőre maradjon is így! Viszontlátásra holnap.

   -Viszontlátásra!

Ármin elindult Szerénához. Az autóban volt az ajándék, amit Brazíliából hozott a nőnek. Útközben megállt pezsgőt és virágot vásárolt.

Az óra pont délután öt óra öt percet mutatott, mikor megállt az erdei ház előtt.

2018. február 27.

Tiszakécske.