Gödör

Gödör

Írta: Kovács L István

Csak zuhanást érzek,

nincs mibe kapaszkodni,

köröttem nyálkás, nyirkos falak,

sehol kiszögelés, kapaszkodó.

Gyorsan csúszom egyre lejjebb.

Már eltűnt, nem látom a fényt,

de, még nincs teljesen sötét.

Monoton zúgást hallok fülemben,

s, látom az elme szürke ködét.

Mögöttem elmaradó emlékek,

előttem egy üres, fehér papír,

nincs bennem semmi rémület,

de, mosolyra sincs régóta okom.

Várom nyugodtan, vajon

a nagy mágus mikor, s mit  ír,

vagy milyen jövőt fest nekem.

Hogy ettől van-e még lejjebb,

vagy, ép a gödröm aljára érkezem.

Még csúszom egyre lejjebb,

nem érzek mást, csak zúg a fejem.

Nem tudom mikor, hová

és egyáltalán megérkezem?

2018. február 19.

Tiszakécske