Titáni harc

Titáni harc

Írta: Kovács L István

Repedezett pici földkupacok,

nézd, lassan már nyílik a föld,

apró fejét kidugja  rajta a Tavasz,

előtör belőle a zsenge zöld.

De lám a tél még visszafordul,

hó zuhannyal betakarja,

s jeges haraggal reá mordul,

várjon még a Tavasz azt akarja.

Háztetők fehérlenek, mint cukorsüveg,

fák reccsenve nyögnek a hó teher alatt,

ágain reszketnek a duzzadt rügyek,

és a szél a csúf hideg, csak hordja a havat.

De kecsegtet a remény, vékonyodik a felhő,

ahogy ablakról sötétítő függönyt húznak el,

átszűri a Nap fényét, mint egy tüllkendő,

titáni harc ez, a természet törvényeivel.

Hiába késlelteti a Tavaszt hó és hideg,

kiszól a takaró alól a téli hunyor és a krókusz,

hogy a születés késhet, de nem állhat meg,

lehet hogy kemény, de már csak hókusz- pókusz.

2018. február 28.

Tiszakécske.

Fotó: Pünkösti József