Kiállításon II. fejezet.

Kiállításon  II. fejezet.

Írta: Kovács L István

Jó reggelt Szandra, mi újság?  Köszönt a titkárnőnek Wasady , ahogy belépett az irodába.

  -Jó reggelt főnök!  Van itt egy új cím, ahová el kéne menni, a hölgy egy teljes belső felújítást szeretne, fémkorlátokat fára cserélni és polcokat is szeretne, kéri, hogy valaki menjen el hozzá.

Rendben köszönöm, egyéb.

  -Nincs minden megy a szokásos módon.

Jó köszönöm szépen, lemegyek a műhelyekbe szétnézni…..

Szandra, hol az a cím, hová kell menni?

   -Tessék főnök, itt van, valahol Gyöngyös környékén itt a GPS adat is.

Köszönöm, ha szükség lenne rám a szokásos módon keressen. Viszontlátásra.

   -Viszontlátásra!

Nagyon nehezen találta meg a címet, a városban senkinek nem mondott semmit a cím. Bement hát a polgármesteri hivatalba és ott érdeklődött, mit tudnak a címről, létezik e egyáltalán vagy potyára autózott ennyit, talán átverték?

   -Nem uram, nem verték át, létező cím a postás is tudja. Ez a Kékes felé vezető úton van. Innen körülbelül még legalább négy- öt kilométerre. De ki van táblázva, egy égetett fatábla jelzi, hogy vadászház. Magán tulajdonban van, régóta. Úgy tudjuk nemrég gazdát cserélt.

Köszönöm szépen, viszont látásra.

Elég hamar rátalált a házra. Kinn az udvaron néhány ember dolgozott, éppen fehér murvával terítették be a parkoló részt, hát így félreállt egy fa alá, ahol érezte, hogy nem lesz útban.

Jó napot kívánok, a tulajdonost keresem.

  -jó napot kívánok, tessék fölmenni a lépcsőn, bemenni, ott van bent.

Egy szép, rönkökből épített ház állt a fák alatt, a teraszon egy nagyon ízléstelen vaskorláttal, amit

valamilyen présgépen szaggatott szalag maradékokból készített valaki, sebtében.

Fölment és a teraszról szétnézett egy kicsit, szép látvány, olyan festői, jegyezte meg magában.

Kopogott, az ajtó kinyílt, a lába pedig legyökerezett, meg sem tudott szólalni a meglepetéstől.

  -Szervusz Ármin, Wasady Ármin, megérkeztél?

Szervusz Szeréna, dadogta meglepetten.

Hát Te? Hogy kerültél ide, és a neved? Kié ez a név?

  -Mi az meglepődtél, nem erre számítottál?

Őszintén szólva, nem. Ha dolgozom, eszembe sem jutsz, ahogy más sem, csak a munkára koncentrálok. Illetve a megbízóimmal törődöm.

-Megvettem, mondtam,  haza akarok jönni. A nevem a régi, csak nektek a férjezettet adtam meg, mert ha a sajátomon kereslek soha nem jöttél volna el. Igaz? Pedig az óta kereslek mióta a kiállításon találkoztunk, sem címet, sem telefonszámot nem hagytál nekem. Tudod milyen nehéz volt kinyomoznom a cég és a magán telefonszámodat? Még a céged nevét sem tudtam.

A cégé benne van a cégjegyzékben, a magánszám pedig azért magán, mert csak bizonyos emberek ismerhetik és azok, akinek kiadom, az viszont nem szokásom. Kíváncsi lennék rá, hogy jutottál hozzá.

  -Édesem ha tudnád, hogy a reklámcégek mi mindenhez jutnak hozzá egy kis pénz, sőt nevetségesen kis pénzösszegért?  De ezt hagyjuk. Nem ezért hívtalak, hogy ezen zsörtölődjünk. 

Akkor a számot meg kell változtatnom, megint. És mit szeretnél?

  -Először is, hogy itt ebédelj és beszélgessünk. Közben pedig mérd föl a javítást. Ezt a házat föl kell újítani, nyikorognak a lépcsők, mozog az a förtelmes korlát a lépcső mellett is és kinn a teraszon is, jó lenne, ha a terasz fölé tetőt is csinálnátok, mert szeretnék akkor is kiülni, ha éppen esik. Szeretem az esőt. Emlékszel, gyerekkorunkban is szerettem, csak már nem futok ki alá, ha esik. De, nézni és hallgatni a cseppek koppanását még mindig szeretem. És ha valahol elkap, akkor sem szaladok tető alá, élvezem, ahogy végig áztatja testemet, mint a zuhany. Tudod milyen jó lesz alatta teázni, kávézni, beszélgetni, de akár festeni is!

Szeréna miért hívtál ide?

Nem hiszem, hogy csak ez az óhajod, hogy egy építészért tűvé tetted az országot mikor itt, helyben is lett volna.

  -Igen, lett volna, de nekem a legjobb kell, az itteni is téged javasolt. Ő mondta meg a céged nevét, ismeri a konkurenciát. De fel akarom venni veled a kapcsolatot, legalább, mint régi barát. Szerettelek, szerettél, akkor most mi van? Ennyire megharagudnál rám, hogy látni sem akarsz? Mond a szemembe és békén hagylak, vagy mond, hogy családod van, azért nem akarsz engem.

Wasady úgy ugrott föl, hogy a szék, hátra vágódott alatta. Hangját megemelve mondta, megmondtam a családom tabu, mindenkinek!

Kirohant a teraszra, többször is sóhajszerű nagy levegőt vett, szemében könnyek csillantak. Nagyon szíven üti, ha a családja kerül szóba, akár csak véletlenül is.

Az udvari munkások azonnal odafigyeltek, ezért, hogy leplezze gondját úgy tett, mint aki a korlátot vizsgálja….

Folyt. köv….

2018. február 25.

Tiszakécske.