Kiállításon III. fejezet

Kiállításon  III. fejezet.

Írta: Kovács L István

Közben megcsörrent a telefonja, gyorsan lement a lépcsőn és beült az autóba, de az ajtót nyitva hagyta, tudta a titkárnője, Szandra hívja.

Szeréna már sokallta, hogy kint van és kicsit röstellte is magát, amiért ismét sikerült megbántania, pedig nem akarta.

Kiment hát, hogy megnézze, hol van, és mit csinál, de nem látta sehol. Megkérdezte a munkásokat.

  -Uraim, nem látták azt az embert, aki az előbb itt volt a teraszon?

A kocsijában ül, telefonál.

Szeréna elsétált a lépcsőig, onnan látta, hogy Ármin éppen kiszáll az autóból és elindul felé.

Menjünk be. Mondta a nőnek.

Szeréna, bocsáss, meg nem tudok itt maradni.

  -Miért? Csattant fel a szót belefojtva Szeréna.

A titkárnőm telefonált, megvan a repülőjegy, holnap el kell utaznom, ezért ma csomagolni kell.

  -Hová mész?

Ne haragudj, de ne követelőzz, ne kérd számon a dolgaimat. Egyszerűen üzleti útra megyek és talán egy hétig is eltart. De nyugodj meg jönni fog két ember, fölmérik, a munkát fotóznak, rajzolnak méreteket vesznek, és két  hét múlva tervekkel, rajzokkal és árajánlattal visszajövök.

  -Vigyél magaddal! 

 Tessék? Milyen alapon, vagy jogcímen? 

Dolgozni megyek nem nyaralni. Kormány Hivatalokba, szállító cégekhez, biztosítóhoz.

  -De este csak akad időd, legalább egy kicsi rám is?

Nem értelek, még csak most jöttél vissza, és már mindent akarsz? Azt hiszed, mindent lehet ott folytatni ahol annak idején abba maradt? Nagyon erőszakos vagy Szeréna, fogd vissza magad, kezdek félni tőled.

  -Azt sem árulod el hová mész?

Nem szívesen, még képes leszel utánam jönni.

  -Nem megyek, hiszen itt vannak, dolgoznak az emberek, nem hagyom itt őket. Jó látni, ahogy változik, szépül a környezet ahol élni akarok.

Na jól van, nagyon érdekes jó minőségű fáért megyek, de kiviteli engedélyt kell kérni, tengeri szállítást intézni, biztosítást kötni rá, mert nagyon sokba kerül az Ipe fa. Brazíliába kell érte elmenni.

De ennyi elég is. Így is sokat mondtam. Szervusz!

  -Hé csak így elmennél, puszi nincs?

Nem, még nincs, azt hiszem, nagyon korai lenne.

Ezzel Ármin elment. 

Ő megkönnyebbült, míg Szeréna dühöngött, hogy ilyen merev és megközelíthetetlen Ármin. Pedig fiatal korában oda tette ahová akarta, mindig irányította szegény fiút. Úgy látszik tényleg felnőtt és férfi lett.

Pedig valamit tenni kell, meg kell szereznem őt. Kell egy férfi, és nem utolsó sorban, bár az anyagi helyzete nagyon jó, de nem romolhat. Nem mondhat le az anyagi biztonságról, és a nemzetközi kiállítások alkalmával kapott szállodák neki nem felelnek meg. A luxus szállodák és az egyéb kiadásai pedig sokba kerülnek, ezekről nem csak, hogy nem akar, de nem is mondhat le.

Folyt. köv.

2018. február 26.

Tiszakécske.