Méltósággal
(vázlat)
Írta:
Kovács L. István
Némán
ült, már senkit sem várt.
A
kilincs sem mozdult, mégis bejött a halál.
A
postás talált rá, nyugdíját vitte,
talán
csak alszik, ő azt hitte.
Egy
könyv volt az ölében, lecsúszva,
de
méltósággal ült, mosolyogva,
mint
ha álmában, angyalokkal társalogna.
Csak
arca lett kissé halovány, mert megállt a szíve.
Elszakadt
a vékony fonal, min függött az élete.
Búcsú
nélkül távozott,
az
asztalon egy gyöngybetűkkel írt papírlapot hagyott.
Két
sor volt az aláírt szöveg,
csak
egy rövid végrendelet.
„Minden
vagyonom az árvaházé legyen,
hamvaimat
pedig, szórják szét a hegyen.”
2015-10-21
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése