Temetőkert

Temetőkert

Írta: Kovács L. István

Sírhelyek, szépen sorba’

földhant, márványemlék, kopjafa,

mindegyiken az emlékezés csokra,

néhol koszorúba fonva.

És imbolygó apró fények,

mik a holtlelkekért égnek,

az örök világosság jele,

ami fölvezet a mennybe.

Béke van, csend és nyugalom,

csak a kanóc serceg 

gyertyacsonkokon,

és az emlékezés 

suttogva szól az ajkakon.

Nincs hangos zokogás,

a könnyek hangtalanul hullnak,

Méltóságteljesen állunk

és fejet hajtunk a múltnak.

2015-10-27

Tiszakécske.