Barát leszel

Barát leszel

Írta: Kovács L. István

Mért nyüszítesz itt te kis árva,

egy ilyen kis kutya miért tekereg magába’

kivetett magából téged is az élet,

úgy látom, reszket benned a lélek,

gyere, kabátom melegét megosztom véled.

Mostohán bánik velünk a világunk,

nem sír már senki sem utánunk.

Szívtelen ki téged utcára dobott,

elviszlek magammal, megmutatom a bádoglakot.

Az erdőszélén egyedül, remeteként élek,

de ha ketten leszünk, talán szebb arcát mutatja az élet.

Ha te is akarod, barátod leszek,

kevesem van, de veled mindent megfelezek.

Sétálunk a városban, járunk, kelünk,

ahol ételt osztanak, ott majd eszünk.

Összebújunk, ha jönnek a hideg napok,

könnyebben átvészeljük úgy a téli fagyot.

Várj csak, hogy hívjalak, még nevet sem kaptál,

Barát lesz a neved, én befogadtalak, te elfogadtál.

2015-10-25

Tiszakécske.