Tél van

Tél van

Írta: Kovács L. István

Földanya a tóparthoz közel,

délceg, szomorúfűzfát nevel,

sudár törzse nyúlik az égre,

ágai, már lombjukat vesztve

ívben, mint a szökőkút vize,

hajlanak le a fagyos földre.

Apró halászlak áll mellette

csendesen, egy család él benne.

Tél van, kinn sűrűn hull a hó,

de, ott benn, jó meleg a kunyhó,

kandallóban tűz ég lobogva,

asztalon fazék forróleves,

a családnak meleg estebéd lesz.

Vacsora után, jóllakottan

pihen, kinek nincs más dolga,

a lusta macska ablakban ül,

elégedetten dorombolva,

a leány, könyvvel a kezében,

lámpa alatt ül a karosszékben,

míg foltot varr az édesanyja,

neki a könyvet felolvassa.

Apa, még fát hoz be a tűzre,

majd, elbújik a pipafüstbe.

2015-10-13

Tiszakécske