Ambivalens érzelmek

Ambivalens érzelmek

Írta: Kovács L. István

Ködös reggel van és esik az eső,

egykedvűen szürke, rideg a szobám,

hideg  paplan alatt fázott a magány.

Magamba roskadok, elgondolkodom:

Miért is van ez így? Látni szeretnélek,

és mégsem, nem tudom mitől, de félek.

Ez is elmúlna, ez sem lenne örök,

nem kellenek már felesleges körök.

Boldogság, ugyan kinek jár, hol lehet,

kérdezem, de még nincsen rá felelet.

Pedig hiányodtól szenvedek nagyon,

álmokat kergetek, de futni hagyom.

Mert az elvárások, a megfelelés,

csalódásaim, a hamis ölelés.

Félek magamtól, vagy téged féltelek,

nem tudom, fogva tartanak a kételyek.

Most elmegyek, várnak rám a kék hegyek.

2015-10-17

Tiszakécske.