Kilencven
év
Írta:
Kovács L. István
Feje
felett múltak az évek,
haja
ősz lett, ráncai mélyek.
Nem
vigasz, hogy kevesebb a gond,
ami
nyomja az öreg vállát,
hisz
az görbítette meg a hátát.
Magányosan
éli életét,
várja
a sors végítéletét.
elvesztette
rég’ szeretteit,
kisírta
már fájó könnyeit.
Jajszót
sorsa ellen nem emel,
viseli
némán, türelemmel.
Kezeit
imára kulcsolja,
s
minden áldott reggel elmondja:
Köszönöm
azt, mit nékem adtál,
hogy
mindig mellettem maradtál,
köszönöm
azt, amit elértem,
volt
szép családom, jó életem,
de
valahol úgy rendezték,
ami
jó, s szép volt mind elvették,
nehezen
kezdek minden napnak,
csak
a ráncaim szaporodnak,
öreg
lettem, nyiss ajtót nekem,
fogadd
be lelkem, én Istenem.
2015-10-14
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése