Találkoztunk
már
Írta: Kovács L. István
…igen, valahol már láttalak,
nagyon szép volt a pillanat.
Találkoztunk versekben,
egymást ölelő csendekben,
sírtam már a válladon,
mikor szívig ért a fájdalom,
és megöleltem lelkedet,
ha nem találtad helyedet.
Sétáltunk már este későn,
ültünk a hideg lépcsőn,
vagy tóparti kis padon,
derengő, harmatos hajnalon.
És írtunk szép verseket,
így töltve felszabadult perceket.
………..
Igen, már találkoztunk,
mikor az éjszakákat
álmatlanság tépte szét,
elhozott hozzám a képzelet,
és én gyöngéden öleltelek,
hogy érezzem dobbanni szívedet,
s öleljem lelkemmel lelkedet,
míg e föld be nem temet.
2015-10-25
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése