Emlékezés '56-2015 okt. 23.

Emlékezés ’56-2015 okt. 23.

Írta: Kovács L. István

Még hallom, hogy rázzák a láncot,

hogy bilincsek csörögnek,

hallom még, hogy haldoklók hörögnek,

és hallom jaj szavát, feleségnek, anyának

ki sírt ásat férjének, lányának, fiának.

Csak sétára indultak,

szabadságot akarva csendesen,

de tankok jöttek, s repülők

és ők ott feküdtek véresen.

Mint ’48-ban ismét lánc került a szabadságra,

és jöttek az alávaló, vért ontó perek,

hol a hősök fölött gyávák mondtak ítéletet.

Kinek kötél, kinek életfogytiglan jutott,

a szabadságharc ismét elbukott,

és a megtorlás elől sok magyar világgá futott.

Nézem a tükröt, mit elénk tart a múltunk.

Hát! 

Semmit nem tanultunk.

Megfélemlített, lehajtott fejű büszke Magyar,

ki tud, más hont keres, mert élni akar,

Szabadon!

S ki marad, mert elmenni képtelen,

béklyót tett rá a félelem,

csendesen tűri, hogy alázzák.

Hol vagy, ó hol szabadság?

2015-10-23

Tiszakécske.