Ünnepi zászlók

Ünnepi zászlók

Írta: Kovács L. István

Ünnepi zászlókat cibál a szél,

hősökre emlékezni volna cél,

de túl sok a keserv, a sirám,

felemás az ünnep a hősök sírján.

Azt hittük eljött a szabadság,

lesz végre nyugalom, nemzeti boldogság,

nem les már árgus szemmel senki,

lehet az utcán emelt fővel menni.

De az átkozott hatalmak, mindenek,

kisajátítanak minden  ünnepet,

hol egyik, hol másik kerítést emel,

a népet kizárja, de nevében ünnepel.

Testvért uszítanak, testvére torkának,

fiút, ellene fordítanak apjának,

csak nyugalom, s nemzeti boldogság nincsen,

ki teheti, messzire menekül innen.

Nemzeti hőseink szégyellik magukat,

ők vérüket adták, s mi hagytuk szétlopni országukat,

s kiknek szolgálnia kéne a hazát,

pont azok vágják éppen a nyakát.

Fegyverük a gőg és arrogancia,

panaszra, nem kellene szájnak nyílnia,

hiába a nép keserűsége, siráma,

ha tolvajnak rabló lesz a bírája.

Ma, ünnepi zászlókat cibál a szél,

hősökre emlékezni volna a cél,

de az ünnepléshez méltóság kell,

mert Ők, a vérüket adták emelt fővel.

2016. március 14.

Tiszakécske