Havas szirteken
Írta:
Kovács L. István
Távoli bércek magaslatán,
az örök hó hátán
nyugszik az idő,
fagyos párába szorult
a csend,
nem tudni, mit akar az ember itt fent,
nyughatatlan, kíváncsi
a természete,
viszi őt föl, az ismeretlenbe,
meghódítani a havas hegyet,
uralni, legyőzni a természetet,
hiába, nincs belőle haszna,
csak nyomot akar hagyni rajta,
de az újabb hó úgyis eltakarja,
fölküzdi magát, oda hol kevés a levegő,
zihál a melle, belefagy a tüdő,
nem számít, ha élete is az ára,
fölhág a hegy havas, hideg fokára,
csak, hogy nyomot hagyjon, ott ahol senki sem látja.
2016. március 19.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése