Hazatérés

Hazatérés

Írta: Kovács L. István

Már bejártad a világot,

és helyed még sem találod,

lelkednek valami hiányzik.

Talán egy dohos kis szoba,

szívednek kedves otthona,

hol kedélyed megnyugodna.

A világ összes temploma,

nem ér annyit,  mint a szoba,

hol először suttogtál imát.

Hazatértél könnyes szemmel.

Porlepte emlékek között,

nem találod a szavakat,

 kicsit szégyelled magadat.

Csak kulcsold össze a kezed,

s mit az idő homálya fed,

eszedbe jut majd minden szó.

És hunyd le bátran a szemed,

mormold el halkan az imát,

mit tanított édesanyád.

Vagy egyszerűen kérd az Istent,

s ő majd, megfogja a kezed,

ha útra kelsz, tovább vezet.

2016. március 15.

Tiszakécske