Anyám

Anyám

Írta: Kovács L. István

Már ül anyám, ahogyan minden este,

mikor napi dolgait elvégezte.

Kopott székén, maga elé nézve,

bögréjét fogja, a két tenyerébe’.

A meleg kakaóját kortyolgatva,

kitudja, hol, merre jár gondolatja.

Drága férje, apám viszi el estjét,

vagy unokák telítik fáradt szívét?

A szemében gyöngyöző harmatcseppek,

faggatnám, de  válaszok úgysem lesznek.

Most jobb neki egyedül, nem zavarok,

ha kellek neki, a közelben vagyok.

De csak ül anyám, maga elé nézve,

bögréjét fogja, a két tenyerébe’.

Kakaója kihűlt, már nem is bánja,

„leteszi keresztjét” várja az ágya.

2016. március 4.

Tiszakécske

Kép: Leiterné Julika