Rügyfakadás

Rügyfakadás

Írta: Kovács L. István

Még itt, ott magán hordozza az ősz avasságát a táj,

de már sarjad a friss fű, rügyet bontanak a fák,

madarak szárnya suhan, daluk messzire száll.

Hólétől duzzadva kis patak siet folyó ölébe,

beleveszve, mint gyermekkeze apja kezébe,

s együtt csorognak tovább, egy távoli vidékre.

Lám, mindenhol serken, mozog az élet,

zsendül a fű, új ágat hajtanak a növények,

mindenki épít, odút, vackot vagy fészket.

Szerelem és virágillat bódító elegye leng,

lángolószívek dübörögnek valahol benn,

új életek születnek, odúban, vacokban, fészekben.

2016. március 30.

Tiszakécske