Erdő

Erdő

Írta: Kovács L. István

Nézd az erdő fáját,

az ősz minden báját,

egy tarka forgatag,

látvány, mely élményt ad.

Lásd a pasztellszíneket,

hogy fut, s vidáman nevet,

mint pajkos kis gyerek.

Csélcsap élénksárgát,

lángoló  vöröset,

mint kikapós lányka,

riszálja magát s fut,

a hegyoldalába’.

Lassan ballag velük az aranybarna,

szépen lehullnak mind a talajra,

puha takarót adva a földnek.

És itt maradnak a zöldek,

az örök, állhatatos fenyő,

őt nem rendíti meg, a zord idő.

Mint a perzselő nyarat,

állja a hóviharokat,

és őrzi az erdő csendjét.

2016. március 19.

Tiszakécske