Valahol a hegyekben
Írta:
Kovács L. István
Valahol a magas hegyekben,
hol hósapka van a bérceken,
és öles fenyőket ráz a szél,
ködöt vág egy huncut napsugár,
és egy hó-könny lassan útra kél.
Olvad!
A könnycsepp duzzad, már egy kis ér,
amely sok másikkal összefér,
és nézd, már apró, fürge patak,
a hegyoldalán zúgva szalad,
a síkra, hol többedmagával,
összefolyva egyre csak dagad.
Medret keresve tovaszalad,
sziklát morzsol, vájja a földet,
rombolva keresi a völgyet,
és ott hömpölyög méltósággal,
míg összeér az óceánnal.
2016. március 3.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése