Halványkékben

Halványkékben

Írta: Kovács L. István

Halványkék selyemben érkezett,

új élet kelt, ahová lépkedett.

Libbenő selyme szelet kavar,

s oszlatja a szürke felhőt hamar.

A halványkék röppen, viszi a szél,

mint, óriáslepke, ha szárnyra kél.

Suhogva, lobogva száll az égre,

befesteni  azt halványan, kékre.

Szertehinti a kedves mosolyát,

a Tavasztündér a várva, várt.

S ahol topánja éri a talajt,

ami télen aludt, az ott kihajt.

2016. március 26.

Tiszakécske

Kép: Kivés Ilona