Nagyon
Tavasz
Írta: Kovács L. István
Újra
ébred a világ,
szirmát
bontja a virág,
rügyek
fakadnak ágon,
Tavasz
jő szellőháton.
Barackfáknak
virága,
méheket
csal nektárra,
lassúak
még a szárnyuk,
édes
ebéd vár reájuk
Gerlepár,
nászát búgja,
cinke
is dalát fújja,
pacsirta
magasan száll,
fészek
helyet hol talál.
A
zsendülő fű között,
tücsök
napra költözött,
hangolni
a hangszerét,
este
húz, majd lágy zenét.
Megpezsdült
a természet,
az Istenből
kertész lett,
virágzik
erdő, mező
itt a
Tavasz érezhető.
2016.
március 22.
Tiszakécske
Kép: Kun
István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése