Szenvedély

Szenvedély

Írta: Kovács L. István

Szemeimre, hályogot von,

szívem köré, vashálót fon,

neve, itt ég az agyamba’,

már nem ismerek magamra.

Mást nem, csak a nevét írnám,

nem tűrné, ő lenne bírám,

így marad minden titokban,

édes terhét viszem magamban.

Őrület határán állok,

éjjel becsapnak az álmok,

fáj a hajnali ébredés,

nem kell megváltó feledés.

Igen, akarom, hogy fájjon,

kínozzon meg minden álom,

belőle annyi az enyém,

és, e pársor, mint költemény.

2016. március 28.

Tiszakécske