Csendes
parázsnál…
Írta: Kovács L. István
A
fecskék már régen útra keltek, szomorú a szív,
odáznánk
saját őszünk, még ifjúság emléke hív.
A szemünk
körül szarkalábak, deresedik fejünk,
titkolni
szeretnénk nagyon, ezért mindent megteszünk.
Arcpakolás,
simító krém, kencefice, hajfesték,
a tükör
nem hazudik, ön ámítani ne tessék.
A tisztaság
és az ápolt megjelenés szükséges,
de túlzásba
ne vidd, mert az bizony célt téveszt.
A tisztes
őszes halántékban nincsen semmi szégyen,
az érett
nő mosolya is ajándék, s fénylik tűz a szemében.
A
lángok már nem csapnak oly magasra, föl az égig,
de, a csendes
parázsnál más, jobb melegedni mégis.
2016.
szeptember 6.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése