Ernyők

Ernyők

Írta Kovács L. István

Fekete, fehér, piros,

csipkés, fodros,

pöttyös és színes,

egyszerű és míves.

Apró női kellék,

hol eső ellen,

hol a naptól véd,

de tusára, harcra,

sem utolsó,

ha a közeledő szándék,

kissé bosszantó.

Kis kézi kupola,

cserfes lányka,

vállán viszi forgatva,

közben,

be nem áll a szája,

csacsog bele a világba.

Légyottról jön,

egy kényes dáma,

fehér csipkés,

óriás kupolája,

alig látszik ki alóla,

sok a titkolnivalója.

Esernyő,

napernyő,

van némi bája,

egy nő kezében,

ernyőből,

sosem lesz,

sétapálca.

2016. szeptember 30.

Tiszakécske

Kép: Hainricffy Kata