Kövek
között
Írta: Kovács L. István
Egy kis
magot köves útra sodort a szél,
ezer
láb taposta, de ő akart és él.
S midőn
kihajtott kopott kövek résein,
változtatott
az emberek léptein.
Nem
sokat, csak egy kicsit oldalra léptek,
már is
győzött, szépen kivirult az élet.
Lám,
egy kis virág szirma, mint a vér, vörös,
ott akar élni,
jól érzi magát, hát nem különös.
2016.
szeptember 12.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése