A szív fénye

A szív fénye

Írta: Kovács L. István

Egymással élni, de nélküle,

mellette lenni,  de nem vele,

puha ágyban feküdni fázva,

úgy gondolni valaki másra.

Szerelmes szív gyérülő fénye,

fellobbanni, már nincs esélye,

de a mélyben szunnyad még parázs,

vár, hátha jön valami varázs.

Megfogja hát botját a magány,

erdőn sétál ábrándok után,

de, mintha hóviharban menne,

fázik benn  árván hagyott lelke.

A viharban, mint égő lámpa,

érzi világít szív reá várva,

de nem látja, sötét a vadon,

így egyedül tévelyeg vakon.

2016. szeptember 22.

Tiszakécske

Kép: Hainrichffy Kata