Öregekért
szólok
Írta: Kovács L. István
Ma, még
buzog ifjúi véred,
világot
váltani vagy képes,
és ez
örökké tart úgy érzed.
Vallod,
hogy az idősebb ember,
útban
van, álljon félre, nem kell,
akadály
lassú lépteivel.
Ifjúság,
álljunk csak meg ennél,
gyermek
voltál ifjúvá lettél,
kicsi
lett, szorít az élettér.
De az
idő az lassan lépked,
csillapszik
ma még buzgó véred,
és
sétálni fog futó lépted.
Kiket
ellöknél, mert öregek,
egykor
ők fogták a kezedet,
hogy
futhass utat tapostak neked.
Állj
meg, lásd bennük a holnapod,
mit ma
adsz, majd te is azt kapod.
Magadnak
talán ezt akarod?
Jer,
fogd meg a reszkető kezét,
nézd hálásan
csillogó szemét,
tiszteld
jobban megőszül fejét.
2016.
szeptember 28.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése