Néma szavak

Néma szavak

Írta: Kovács L. István

Szobrász, a művét vésővel írja,

nem kell neki toll, papír sem tinta,

kőben van a szobor, ő csak vési,

míg az alak megmutatja magát néki.

S ha megvan az alak, simogatja,

addig,  míg a lelket  beleadja,

mert ha nem mond semmit, ha nincs lelke,

sivár kő marad, valahol rejtve.

Nézd, hogy mesél a ruhája fodra,

a huncut szeme, kacér mosolya.

Ott egy másik, lerí róla gyásza,

megtört lelke, és könnye hullása.

Vidám gyermek, kutyájával játszik,

róluk csupa szeretet sugárzik.

S ki ül, mélabúval támasztva állát,

biztos nehéz teher nyomja vállát.

Sarokban áll, befordult magába,

rideg, nem beszédes némasága.

És ha, senkinek nem mond semmit,

a szobrász kinek dolgozott ennyit.

2016. szeptember 19.

Tiszakécske