Pecsét

Pecsét (egy találkozó margójára)

Írta: Kovács L István

HazaÉrés Egyesület, kulturális tábor,

kinn a mezőn, hol is lenne máshol,

jött a területről sok szereplő,

irodalmár, kézműves és festő.

Kötélen lepedőt lenget a szél,

oly csábítóan tiszta, hófehér,

hová ennyi festőművész érkezett,

ott, vászon hófehéren nem lehet.

És lám előkerül, festék, ecset,

ki vállalja hagyhat egy kézjelet,

csak egy vonal, egyenes vagy görbe,

mindegy, majd  lesz valami belőle.

Lilla kezdi a sort, valamit fest,

és szép lassan kialakul egy test,

tölgyfa ágán ül a fülesbagoly,

tekintete szigorúan komoly.

Mint a barátság melyből született,

nem más, mint a jövőnek üzenet,

lehet éjjel, nappal, virágnyitó Tavasz,

erdőn, mezőn futó nyári kamasz.

Ősz, színes leveleket hullató,

vagy jöhet szánkóján a Télapó,

akkor ami a mezőn jött létre,

a bagoly kép lett annak pecsétje.

2016. szeptember 26.

Tiszakécske

fotó: Sasvári Judit