A Nő

A NŐ

Írta: Kovács István

A Nő arra való, hogy szeressük,
tenyerünkből etessük.
A nő kedvesed, szeretőd, nagymamád,
anyád, lányod, unokád, feleséged.
Ne bántsd, őket arra kérlek.
A nő hit, könny és remény
róluk, nekik szól minden költemény.
Mikor meglátod a lányt
kitől szíved nagyot dobban,
lángra lobban, őrülten kalapál
óvatos légy, mert törékeny Ő,
mint a finom porcelán!
Vigyázz rá, tiszteld, őt
Ő szüli a jövendőt.
Testéből táplál,
ha nem vagy ott rád vár!
De ha az élet torzul
s néha rád- rád mordul
simítsd meg, öleld magadhoz,
meg látod, mosolyt hoz.
A nők szíve lelke olyan hangszer húrja,
mint kecses lágy hangú hárfa,
melyen, ha szépen játszol rajta
öröm, boldogság a jutalma

2013. 12.08.
Tiszakécske