Ébredés

Ébredés

Írta: Kovács István

Te már aludtál mikor érkeztem
meztelen testeden, mint mindig,
csak ágyékodnál volt egy selyem lepedő,
mely félig combjaid között
félig derekadon takart.
Egy darabig néztem,
ahogy egyenletes szuszogással alszol
és bársonyos kebleid
együtt mozognak lélegzeteddel.
Nem tudtam ellen állni
és apró füleidet,
mint kolibri a virágot
kezdtem csókolni
és kebled bársonyát
ujjaim begyével lágyan simogatni.
Lassan mozdultál,
élvezve a helyzetet
és nyakad is csókra kínáltad.
S én tested végig csókolva
feltüzeltelek.
Te viszonoztad érzelmeimet
apró trükkökkel csigáztad
vágyaimat úgy, hogy szinte már fájt.
Ujjaim gyengéd simogatásának engedve
föltártad ágyékodat s befogadtál.
Testünk egymásnak feszülve
lassú ritmusú melódiát táncolt,
majd őrült flamencóba csapott
mikor benned feltört a vulkán,
s én elolvadtam!
Izzadt testünket szorosan
ölelve aludtunk el.
Mikor fölébredtem
már nem voltál sehol!
Óh, gyönyörű álom!

2013. 12. 11.
Tiszakécske.