Az utcanő
Írta: Kovács István
Utcasarkon
áll,
kuncsaftokra
vár.
Nincsen
rajta smink,
szégyelli,
hogy itt áll kint.
Rúzs sincs a
száján,
csak
könnycsepp az arcán.
Szeme
megtört, szomorú
nehéz a
sorsa,
lelke csupa
bú.
Pedig várja
otthon,
két éhes
kisgyerek,
és egy
kisebb számla hegy.
Nem tudja,
még hogyan kell,
a férfinépet
csípni fel.
Munkája volt
tisztességes,
több
dologban tehetséges.
Kétdiplomás
tanárnő,
de munkája
nem kelendő.
Varrónőnek
túlképzett,
közmunkára
nem érett.
Durva férje
elhagyta,
de így
legalább nem bántja.
A
nemzetnapszámosából,
lett a
nemzet koldusa,
de befogadta
őt is az utca.
Nem tud
másként megélni.
Kik
idejutatták azokat kell ítélni!
2014-01-13
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése