Érzelmek

Érzelmek

Írta: Kovács István

Zsákjában az ellopott álmokkal,

nesztelen oson tova az éjjel,

mit a hajnal bíbora tép széjjel.

Ölelő karodból, csiklandozva

hámoz ki, a kelőnap sugara,

hogy elvigyen, az élet vihara.

De az időtől lopok egy percet,

 mint tükörbe, a szemedbe nézek,

  látom benne, tudod, mit érzek.

Csókokkal mondom el mi vagy nekem,

 lelkemmel, lelkedet átölelem,

 szíveddel hagyom dobbanni szívem.

Kezed lassan elengedi kezem,

pilládon remeg egy gyöngyszem,

szívedből jövő, tiszta érzelem…

2014-07-18

Tiszakécske.