Katonadolog V. (Leszerelés)

Katonadolog V.

(Leszerelés)

Elérkezett a minden katona által várt nagy nap. 1981.Augusztus. 20. Reggel 7 óra század sorakozó, parancs kihirdetés: a klubszobát 8 órára kitakarítani, áltrendezni úgy, hogy ünnepség után ott lesz a díszebéd, 9 órára a század kimenő ruhában az alakuló téren felsorakozik, oszolj feladatot végre hajtani. Feladatot végrehajtottuk és 9 órára felsorakoztunk a laktanya udvarán az alakuló téren. ennek a sorakozónak az volt a célja, hogy laktanya parancsban kihirdessék: az szvm. (szocialista versenymozgalom) eredményét melyben századunk elérte a háromszoros kiválószázad címet. a tiszti és tiszthelyettesi állomány megkapta soron kívüli előléptetését, és ezután a századunk előtt a laktanya minden állománya vigyáz menetben tisztelgett a kiválószázad előtt!Miután véget ért a ceremónia körletünkbe vonultunk és megkezdődött a saját ünnepségünk. Az új írnok (a régi most szerel le) kihirdette az ünnepi parancsot. Felolvasta az szvm. –ben elért eredményeket, ki lett élenjáró és kiváló katona, rajparancsnok, leszerelő katonák névsorát, leszerelés alkalmából kapott előléptetéseket kitüntetéseket. Ezután kihirdették a helyünkbe lépő rajparancsnoki állomány neveit, megkapták őrvezetői előléptetésüket! Véget ért a parancs kihirdetés és készültünk az ebédre, Marha húsleves és rizibizi volt sült csirkecombbal. Az ebéd végeztével a leszerelő állomány át öltözött civilbe és reggel 4 óráig le kellett adni az összes felszerelésünket a szolgálat vezetőnek. A leszerelés kb. este 6 órára ért véget. Egy alhadnagy ott maradt vigyázni a rendre, de szégyenére ő lett a fekete bárány. Ilyenkor honnan -honnan nem csak kerül némi alkohol. szépen kulturáltan fogyasztottunk, kivéve az alhadnagyot, aki eszméletlenül berúgott. Üvöltve énekelt csapkodta az asztalt és bele csapot egy talpas pohárba, ami azonnal eltört és összeszabdalta a kezét, ömlött a vére és a zubbonyába törölgette kezét. nagy nehezen hagyta, hogy bekössük és lefektettük a ruha raktárba reggelig. Félnégy tájban jött a századparancsnok jelentettük neki a helyzetet, az alhadnagyot haza zavarta gyorsan addig, míg nem látják, tűnjön el. Aztán sorakoztunk megköszönte az együtt töltött időt és kiosztotta a személyi igazolványainkat és egyéb papírokat, ami szükséges volt a civil élet újrakezdéséhez. Szívéjesen kezet fogott mindenkivel mondott néhány szót útravalónak és négy órakor elengedett bennünket. Az állomás hangos volt a leszerelő bakanótáktól, de semmi atrocitás nem történt. Így telt el az utolsónap a sorkatonai szolgálatból!

2014-01-04

Tiszakécske