Faluszéli feszület

Faluszéli feszület
Írta: Kovács István.

Az útszélén állok.
Társam a magány,
és a végtelen idő.
Búcsút int a távozó,
először engem köszönt az érkező.
És ha belep az út pora,
azt az eső lemossa.
Lágy szellő simogat,
vagy vihar tépi gyolcsomat.
Égethet a nap heve,
vagy létemet, hó takarja be.
Nem panaszkodom,
helyemen jól kapaszkodom.

Ott állok a falu két végén,
az út szélén.
Társam a magány,
és a végtelen idő!
Néha lábam elé,
virágot hoz egy tisztelő!

2014. 02. 10.
Tiszakécske.